Szerinted mi a legjobb az életedben?
Kyo: Élni (kuncog), mert annyira poén.
Die: A Dir en Grey, természetesen.
Kaoru: Magamat.
Toshiya: Koncertezni.
Shinya: Rejtvényeket fejteni. Szeretek könyveket olvasni, hogy fejlesszem az agyamat.

A Dir en Grey már 2 éve az élvonalban van. Visszanézve, milyen változások történtek, úgy az együttessel, mint veletek?
Kyo: Úgy vélem, a banda tudat alatt fejlődik, de mivel nem tudom objektív szemszögből nézni, nem mondhatom biztosra. Magamról pedig annyit, hogy utálok egyre törékenyebb és törékenyebb lenni.
Die: Az indies időszakhoz képest sokat fejlődtem. Azonkívül, hogy sokféle emberrel találkoztam, sokat tanultam, és sokkal többet használom az agyamat.
Kaoru: Erősebbé váltam. Mindegy, mi történik, nem izgatom fel magam, és megbirkózom vele.
Toshiya: Nem tudom, milyen változásokon mentem keresztül. Azt hiszem, nem volt sok! A bandáról, annyit, hogy az előadások utáni vágy erősödött. Régebben a közönség érezhette, mennyire tartózkodóak vagyunk. Még most is bátortalanak vagyunk, de ezzel egyidőben meg is nyílunk.
Shinya: Egyik szemszögből sem tudom.

Nevezd meg a 3 számodra legértékesebb dolgot
Kyo: 1. Dir en Grey, 2. a hangom, 3. a 800-1000 CD-m otthon.
Die: 1. Dir en Grey, 2. rajongók, 3. személyzet.
Kaoru: 1. Dir en Grey, 2. a hajam, 3. Hide-sama aláírása.
Toshiya: 1. A múltam, 2. mindenki, akivel találkoztam, 3. ez a pillanat.
Shinya: 1. a kutyám, 2. a szüleim kutyája, 3. Dir en Grey.

Az április a cseresznyevirág hónapja. Mondd el a legemlékezetesebb élményedet a cseresznyevirág-nézéssel kapcsolatban, vagy egy cseresznyevirággal kapcsolatos emlékedet.
Kyo: Átalános iskolás koromban volt egy park a közelünkben. Egyszer hazavittem egy cseresznyevirágot onnan, és hazavittem. Erkölcstelen dolog volt ezt tennem, de a nagyanyám is benne volt.
Die: Emlékszem, amikor leérettségizem, annyira izgatott voltam, hogy azt se tudtam, virágzik-e a cseresznyefa. (Nevet)
Kaoru: Amikor a Jealous videót forgattuk, ¤¤-be mentünk, főleg, hogy cseresznyevirágot szedjünk. Esős idő volt, és az egész föld be volt terítve ázott cseresznyevirágokkal. Lélegzetelállító volt.
Toshiya: 4 évvel ezelőtt érkeztem Tokyoba, hogy csatlakozzam a bandához. Aznap egyedül utaztam a villamoson. A villamosról láttam, hogyan virágzik a cseresznyefa az út két oldalán. Olyan festői volt. Különben is, az, hogy ededül voltam az úton nehezen felejthető. Emlékszem, pont azelőtt történt, hogy csatlakoztam volna a Dir en Greyhez.
Shinya: Mikor elkészültem a cseresznyefavirág-nézésre ebben az évben, láttam, hogy minden virág elvirágzott. Szomorú emlék volt.

A Dir en Grey 5 tagból áll. Magadat kivéve, mint mondanál a társaidnak?
Kyo: Mindenki, dolgozzatok keményen.
Die: Kyo, légyszí, ne szúrass több lyukat magadon! Kaoru, vágasd le a hajad! Toshiya, tedd rendbe a szobádat! Shinya, meddig fogod még elrejteni magadat?
Kaoru: Annyi mondanivalóm van! Kyo, annyi mindent adtál nekem kölcsön, játékokat is. Legközelebb visszaadom őket. Azt hiszem, nem is tudom, hogy kölcsönvettem őket! Die te is vágasd le a hajad. Már csak én maradtam (hosszú hajjal). Ki kell tartanom! Toshiya, nemsokára visszaadom a kölcsönadott LD animéket. Shinya, hát persze hogy férfias vagy!
Toshiya: Kyo, mindig maradj ilyen mérgező, amilyen most vagy! Kaoru, játssz gyorsabban! (Nevet) Shinya, légyszí számold hangosabban, hogy 1-2-3, mielőtt dobolni kezdesz!
Shinya: Kyo, meg ne fázz. Die, ne engedd, hogy a mások megverjenek. Kaoru, légyszí, legyél kedvesebb. Toshiya, ne legyél olyan kíváncsi.

Milyen emléked van 6 éves általános iskolás korodból?
Kyo: Amikor először mentem iskolába, nem voltak barátaim az óvodából, így egyedül voltam. Az otthonom az iskolakerület szélén volt, ezért nem kerültem egy iskolába velük. Azután nem szerettem iskolába járni. Hogy milyen tanuló voltam? Nem sokban más, mint amilyen most vagyok: makacs, nehéz tanuló.
Die: Az évnyitó után hazamenet vettem néhány cukorkát magamnak. Nagyon hosszú hajam volt akkoriban. Hosszú volt és fekete, úgy nézem ki vele, mint egy szégyenlős kisfiú. Már akkor elvörösödtem, amikor az oltárnál álltam. Nem nagyon szerettem beszélni sem, ezért a tanárok az ellenőrzőmbe mindig olyanokat írtak, hogy "többet kéne beszélgetnie" és "több barátot kellene szereznie".
Kaoru: Nem nagyon emlékszem, csak az jut eszembe, hogy az iskolám egy lepusztult fa épület volt. Ellenben az óvodám sokkal szebb volt. Egy pár kőszobor állt ott, egy nő és egy férfi az iskolaudvaron. Azt hallottam, hogy éjszaka körbesétálnak, és ez nagyon ijesztő volt! Másik iskolába irattak, amikor 2. osztályos lettem. Nagyon buta voltam általános iskolásnak, de nem sokkal másabb, mint egy átlagos gyerek. Mindig szaladgáltam a szünetben.
Toshiya: Életemben először vágták le a hajam. Utáltam, és úgy gondoltam, nagyon rondán nézek ki, bár így lényegesen kényelmesebb volt a hajmosás. Amikor fiatalkoromban tartózkodó voltam, de ugyanakkor élénk is. Alapjában véve, nem sokban voltam más mint mostanság. Bár tartozkodó vagyok, szeretem, ha a figyelem központjában vagyok, de néha félénk is tudok lenni. Ja! És ha a verekedésben vesztettem, mindig elfutottam.
Shinya: Az iskolai számom a 12-es volt. Az első nap az iskolában a tanárom névsorolvasást tartott. Mondott egy számot, és a megfelelő tanuló feltette a kezét. Valamiért a 12-est mondta a 15-ös helyett. Annyira zavart voltam, hogy nem jelentkeztem. Mikor mérgesen azt mondta: "másodszor mondom!", válaszul gyorsan feltettem a kezem. Megkérdezte, hogy én vagyok-e a 15-ös. "12-es..." azonnal kaptam egyet a fejemre. Az a tanár tényleg nagyon brutális volt. Ez egy fájdalmas emlék! Általános iskolában nagyon alacsony voltam, és sokat beszélgettem az osztálytársaimmal, annyira más voltam akkoriban. A beszélgetést gimnázium 2-ban kezdtem utálni...

Szerencsés dolog mostanában?
Kyo: Nem. Egy kicsit sem érzem magam szerencsésnek mostanság.
Die: (5 percig gondolkozik) ...Semmi...
Kaoru: Az otthonom meglepően meleg. Amikor az összes elektromos dolgot felkapcsolom otthon, tényleg meleget érzek. De azt hiszem, kicsit fegyelmeznem kell magamat. (Nevet)
Toshiya: Mostanában nem érzem magam szerencsésnek; viszont sok szerencsétlenség történt velem helyette...
Shinya: Mostanában? Semmi.

A legörömtelibb pillanat a napodban az, hogy...
Kyo: Hát... nem hiszem, hogy lenne. Régebben sokat aludtam. Mikor felébredtem az ágyon fekve és kicsit visszaaludtam, már elégedettnek éreztem magam. Azonban most kevesebbet alszom, így ez az érzés elmúlt. Nem nagyon figyelek oda az étkezéseimre sem, így azzal sem vagyok megáldva.
Die: Mostanában állandó rémálmaim vannak, így minden éjjel, mielőtt aludni megyek azt mondom magamnak: "Most aludni megyek, bármi történik is, bármilyen szörnyű is, csak rámálom". Ezért úgy gondolom, hogy az a perc, mielőtt elalszom, a legörömtelibb pillanatom.
Kaoru: Hangosan hallgatni a zenéimet a rádióban, miután befejeztem a remix felvételeit.
Toshiya: Mikor eszem vagy alszom.
Shinya: Mikor hazaérek. Miyu boldogan ugat, mert hazaértem és azt mondom "Hazajöttem!" A legjobb egy ágyban aludni vele.

Egy dolog mostanában, amitől szenvedsz?
Kyo: Minden nap. Régebben a fülemmel voltak problémáim, de most még rosszabbul vagyok. Nem tudom, hogy mondjam, de úgy érzem, mintha a világ hirtelen elszürkülne; könnyebb, mikor a többiekkel vagyok, de mikor megint hazamegyek, nagyon depressziósnak érzem magam.
Die: Természetesen a rémálmok. Az álmaimban a túlélésért futok a barátaimmal, a barátaim gyorsan futnak, de én csigalassú vagyok, mintha zsírt ettem volna! Ez az érzes nagyon gyötrő és ijesztő.
Kaoru: Erre a kérdésre válaszolni, mert nem tudom, mi az.
Toshiya: Mostanában eléggé szabályos életmódot folytatok: ágyba fekszem éjfél körül, és 8 órakor felkelek. Még a szüleimhez is visszaköltöztem egy hétre a szabadság alatt, szóval egészséges és normális életet élek. Sajnos azonban megint elfoglaltak leszünk, és dolgoznunk kell, így csak jóval éjfél után érek haza. Éjfélkor nagyon álmos kezdek lene. Az egészséges és normális élettől úgy érzem, jó kondiban vagyok, nem akarok visszatérni az abnormális életmódhoz..
Shinya: Semmi... talán ha addig úszom, még el nem süllyedek... vagy ha tornázok...főleg ha a mell- és tricepszizom-erősítőt kell használnom. Egy sorozat 10 alkalomból áll, a 3 adag közepén úgy érzem, elértem teljesítőképességem határát.

Bármi, amitől eltiltod magad?
Kyo: Nem, miután felnőttem. Nem megy mostanában egy sorozat a TV-ben, a címe: "Öregember"? Teljesen megértem Tamura érzéseit. Mindig, ha mégnézem ezt a műsort, úgy érzem, mintha magamat látnám; az a szerep nagyon hasonlít hozzám. Általában nem nézek TV-t, de ezt még fel is vettem videóra.. Megnéztem a sorozat előzeteseit és úgy gondoltam elég jó lehet, így megnéztem az első részt. Váratlanul minél többet néztem, annál jobban láttam a hasonlóságot. Apukám is így érzi. Szeretem az ilyen tulajdonságot: például régebben, ha elmentem egy étterembe, és zajos gyerekek is voltak ott, különösen odafigyeltem rájuk. Így most, hogy felnőttem, mindig azt mondom magamnak: "a gyerekek már csak ilyenek, maradjanak csak!". Azt akartam, hogy ez a fajta részvét megmaradjon.
Die: Elárulni valakit.
Kaoru: Kifakítani a Dir en Grey hirdetéseit. (?)
Toshiya: Utánozni azokat, akiket szeretek. Az ember szeret azok mellett lenni, akiket szeret. Nem számít, mennyire keményen próbálja valaki a másikat utánozni, a másik ember, mindig másvalaki marad, és te pedig mindig önmagad. Ezzel szemben te mindig csak önmagad lehetnél. Ez az egyetlen jó út.
Shinya: Dohány, fogyasztószerek és drogok. Nekem a dohányzás pont olyan rossz mint a drogok. Ha valaki rászokott, soha többé nem lehet egészséges.

Kedvenc sportod?
Kyo: Mindenféle sportot utálok. Ezért szerintem jó, ha nem választom egyiket sem. Nem szeretem se csinálni, se nézni. Mindig, ha meg szeretnék nézni egy filmet a TV-ben és beállítom a videót, hogy vegye feé, a baseball biztos elhúzódik, és nagyon mérges leszek! Nem tudom, mi a jó abban, ha valaki hajigálja azt a labdát. A baseball és az angol foci, mindenféle sport egy labdán alapul. A szemet rajta tartani a folyton pörgő labdán, akárkit elszédít. Koncertet kivéve, nem tudom, hogy a tested mozgatása hogyan okozhat bármilyen örömet.
Die: Baseballozni akartam. Bár sosem játszottam komolyan, emlékszeml, hogy nyaranta baseballoztam és fociztam télen az általánosban. A foci és szép játék! Szeretem a Giants-t; amikor a Macabre-t vettük vel, az élő baseball közvetítéseket néztem a TV-ben. Elmentem néhány mérkőzésre is a 3 hónapos szünet alatt két egymás utáni napon is.
Kaoru: Baseball és foci. Mindkettőt játszottam. Ezenkívül szeretem a kosárlabdát, boxot és a birkózást.
Toshiya: Bármilyen sport. Nagytudású atléta vagyok. Bár nézni nem annyira szeretem; szívesebben veszek részt venne játékosként, mint megfigyelőként. Nagyon szeretnék kimto-t játszani (hagyományos japán vívás) ebben a percben. A kimto nagy móka! Tök jó, ugyanakkor pontos kardmozgást igényel, és ez az egyik nemzeti sport. Különmben a foci, a baseball és a kosárlabda a régi kedvenceim. Ha van időm, szeretem játszani bármelyiket.
Shinya: Utálom nézni a sportot. Szeretem a badmintont. Amikor együtt kempingezünk, badmintont is játszottunk.

Egy évben 12 hónap van. Melyik hónap a kedvenced és miért? Kyo: Szeretem a virágzó cseresznyefa hónapját, így az Április a kedvenc hónapom.
Die: A December 25-e előtti napok. Az utcákon mindenfelé karácsonyi énekeket hallani, és a hangulat is egyedülálló. Utálom a karácsony és az újév közötti napokat, mert az évnek már majdnem vége, de semmi különös nem történt. Különben nem szeretem a Szilvesztert, szóval a válasz December, de csak a 25-e előtti napok.
Kaoru: December. Az utcákon emberek nyüzsögnek az év e szakában.
Toshiya: Semmi különleges. Ha választanom kellene, akkor a tél.
Shinya: Február, mert az a születésem hónapja. A boldogságom forrása nem a sok születésnapi ajándék.A születésnapok fontosak nekem gyermekkorom óta. Mindig nagyon várom a szülinapomat, bár már felnőtt vagyok, még most is ezt csinálom.

A legszerencsétlenebb dolog mostanában?
Kyo: Természetesen a probléma a fülemmel, és a turné halasztása.
Die: A től sok ivás. Szeretem az alkoholos italoka ízét.Bár tudom, hogy nem szabadna sokat innom, néha mégis eltúlzom, és egyszer még a napszemüvegemet is a bárban hagytam.
Kaoru: Megpróbáltam egyszer kitakarítani a lakásomat. Hótisztán akartam. De kiderült, hogy a szemetes zacskó lukas, és a benne lévő olaj az egész lakásban szétfolyt. Bár befejeztem a takarítást, mégis rendetlenséget hagytam magam után.
Toshiya: Az első emeleten lakom. Aznap valamiért vizes volt a padló. Felálltam, és észrevettem, hogy a szőnyeg is tiszta víz. Először azt hittem, valami italt löttyintettem rá múlt éjjel, de akármilyen keményen is próbáltam, nem tudtam felszárítani, a víz csak szivárgott belőle. Amikor rájöttem, hogy valami komolyabb dolog van a dolog mögött, hívtam a házmestert, hogy csinálja meg. És most az összes fa bútorom elkezdett rohadni és penészedni, rágondolni is szörnyű. Ahogy lehetséges, ki akarok onnan költözni.
Shinya: Semmi.

A mottód?
Kyo: Nem hazudni önmagamnak, és bízni magamban.
Die: Ne fuss el a dolgok elől; magad dönts, magadért.
Kaoru: Ne okold az eget. Ha a végzet úgy akarja, hogy legyen valamid, megkapod, ha nem, ne sajnáld.
Toshiya: A legfontosabb dolog, hogy legyen saját véleményed. Nem rossz, ha odafigyelsz, mit mondanak mások, de magadnak kell ítélkezned és döntened.
Shinya: Elhatározás. Mindegy, mit csinálsz, ha eldöntötted, hogy megteszed, fejezd is be

Mi a véleményed a Holdról? Mihez tudod kötni?
Kyo: Kövek. Inkább érdekelnek az UFÓk, és semmi különleges érzést nem táplálok a Holddal kapcsolatban. Mi értelme van annak, hogy a Holdra szálltunk? Ha ott tudnánk élni, az már más kérdés...
Die: Valahol messze a Földtől, valahol, ahová sosem fogok eljutni az életemben.
Kaoru: A Föld jut eszembe róla. Láthatnám a Földet a Holdról, a helyet, ahol élek.
Toshiya: Elképzelhetetlen. Rejtélyes. A Hold látszólag szépséges, azonban megvan a maga titkos és hideg arca.
Shinya: Nyúl. (Egy ősi monda szerint egy nyúl él a Holdon.)

Mi a legkeményebb dolog a bandához való csatlakozásban?
Kyo: Az a sok várakozás a fotózások alatt és a videóklipek forgatása. 5 részt csináltunk egy nap, igazi pokol volt.
Die: Minden munka, ami nem kapcsolódik a bandához, úgymint a managerrel tárgyalni. Bármi, ami nem a zenével kapcsolatos.
Kaoru: Kommentárokat írni a magazinoknak és az「A KNOT」hírlevélhez. Nagyon sok időt elvesz ezeknek a megírása, egyetlen szó is nagy kínzás.
Toshiya: Régebben a legkeményebb dolog a hangszerek cipelése volt, ebben különbözik a bandatag Toshiya és a normál Toshiya.
Shinya: Nem tudok eleget aludni. A legkeményebb dolog reggel rögtön fotózásra menni, nemsokkal azután, hogy egész éjjel zenét rögzítettünk. Alapvetően alvás nélkül nem tudok élni, minden éjjel 10 óra alvásra van szükségem, és a szünetek alatt akár 12 órát is tudok aludni a kiskutyámmal!

Amikor 17 éves voltál, milyen jövőt képzeltél magadnak?
Kyo: Most. Szóval elég sikeres vagyok! (Nevet) Általános iskola óta az egyetlen hivatásomnak tekintettem, hogy csatlakozzam egy bandához. "Csatlakozz egy együtteshez és légy sikeres" volt az első számú álmom. Csak véletlen volt, hogy ehhez az álomhoz könnyen hozzájutottam, mikor 17 éves voltam.
Die: Úgy gondoltam, hogy majd egyetemre megyek, azután olyan életet élek, mint bármely más tisztviselő: dolgozom, megházasodok, és élem az életem. Soha nem képzeltem, hogy egy bandához csatlakozom.
Kaoru: Magamat a színpadon. Már régen elterveztem, hogy zenekart alapítok és gitáron fogok játszani, de a részletekbe menően soha. A képzeletem ott megállt, hogy magamat láttam a fényben a színpadon.
Toshiya: Semmi különös. Soha nem álmodtam egy együtteshez való csatlakozásról.
Shinya: Egy bandában lenni, pont, mint most. Mikor 17 voltam, már a Dir en Grey előtti együttesemben zenéltem.

Van valami, amiben biztos vagy, hogy senkivel szemben nem veszítenél benne?
Kyo: Nagy bizalmam van önmagamban, de soha nem gondoltam arra, hogy valakit le kéne győznöm, így nincs semmi, amiben ne veszíthetnék.
Die: Ivás. Minidg, amikor elmegyek inni, vonakodva térek csak hata. Nem hiszem, hogy ebben bárki is megverhetne. Bár utána semmire sem emlékszem, azt tudom, hogy mikor leiszom magam, elkezdek csevegni valakivel, és nem akarok elmenni. A szabadság alatt 2-től 8-ig ittam. Még akkor sem mentem haza, mikor a barátaim kérleltek, hogy menjünk. És folyamatosan iszom, mintha az alkohol víz lenne.
Kaoru: Valakit rábeszélni valamire. (Nevet) Például, mikor a managerünk próbál minket rávenni valamire, akkor szuper hízelgő stílusomat vetem be, hogy meggyőzzem.
Toshiya: Nem szeretek semmit a győztes vagy a vesztes alapján megítélni. Úgy gondolom, a legfontosabb dolog az, hogy a mások egyetértenek veled abban, amit csináltál.
Shinya: Talán a rejtvények megfejtésében. Szeretem a fejemet gondolkodásra használni, bár lehet, hogy nem tudok gyorsan választ adni. De még mindig gyorsabb vagyok, mint egy átlagos ember.Például, hogy tudsz két egyenlő félre osztani egy szabálytalan alakú ketrecet, hogy egy tigrist és egy oroszlánt tehess bele? Tudod a választ? A ketrecet horizontálisan kell kettéválasztani, így mindkét rész ugyanakkora lesz. Szeretem azokat a kérdéseket, amiken gondolkodni kell. Több, mint 20 ilyen rejtvénykönyvem van!

Mikor érezted, hogy felnőttél?
Kyo: Amikor dühös voltam. Nem szeretném így látni magamat. Régebben könnyen felhergeltek az egyszerű dolgok is. Körülbelül 3 éve az apukám azt mondta nekem: "Megváltoztál szelídebb lettél, még a szemeid és kedvesebbnek látszanak.". Meglepődtem. Még mindig szerettem, amilyen voltam.
Die: Amikor megtanultam, hogyan kell inni az öcsémmel. Fiatalabb koromban mindig úgy tartottam, hogy akkor leszek felnőtt, ha tudok majd inni.
Kaoru: Amikor baseballt játszottam a középiskolában fiatalabb tanulókkal.
Toshiya: Mikor elkezdtek az izmaim és a vállam fájni. Tinédzserkoromban sosem voltak ilyen problémáim; mióta a Dir en Greyhez csatlakoztam, a testem öregszik (nevet). Bár a testem felnőtt, még mindig tininek érzem magam belül. Talán addig kell várnom a felnőttségre, amég "szerencsés pénzt" adok ki. (népszokás)
Shinya: Még soha nem gondolkoztam erről... talán, ha apa leszek...

Hogyan változtál 20 éves korod óta?
Kyo: Nem hiszem, hogy sokat változtam volna! Nem szeretem a szabályokat és a rögzített dolgokat. Még a "felnőtté avatásom szertartására" sem mentem el. (Akik 20 évesek, ilyen szertartáson vesznek részt.)
Die: Mikor 20 éves lettem, azt mondtam magamnak: "Már nem vagy tinédzser!". Úgy viselem magam, mint egy 40-50 éves ember. De most reménykedem, hogy lehetek fiatalabb is...
Kaoru: Semmi. Nem csináltam semmit 20 éves koromban, nekem elhiheted. A "felnőtté avatásom szertartására" nem mentem el, és részidős munkákat sem vállaltam. Csak segítség nélkül élek. Nem voltam sokkal másabb, mint amilyen most vagyok.
Toshiya: Nem érzek nagy különbséget. Én elmentem a "felnőtté avatási szertartásra".
Shinya: Semmi különös nem történt a különleges napomon. (?) Megjelentem a ceremónián, az egy kemény nap volt! A ceremónia előtt egy one-man show-t csináltunk. Ultraerősen havazott. Még csak nem is aludtam a show után, rögtön lefoglaltattam magamnak egy jegyet a legközelebbi repülőjáratra, de elaludtam az úton odafelé! Azt terveztem, hogy ¤¤¤-be repülök, ami a legközelebb van a ceremónia helyéhez. Azonban majdnem az összes járatot törölték a hó miatt, így helyette a Kansai Repülőtérre utaztam, ami kicsit messzebb van. Mikor végre megérkeztem, már alkonyult, és a ceremóniát emiatt halasztották. Utána elmentem a haverokkal inni és karaoke-zni. Mivel végig nem ettem semmit, és aludni sem tudtam rendesen, teljesen kimerült voltam. A leghalványabb fogalmam sincs, mi történt utána. Csak arra emlékszem, hogy a szüleim házában ébredtem fel másnap reggel, és a barátaim vittek oda. Arra is emlékszem, hogy szörnyen éreztem magam ébredés után, ez volt az első alkalom, hogy addig ittam, még hányni nem kezdtem. Aznap volt egy Eseményünk a ¤¤¤-ban, így fel kellett kelnem, és vonattal Osakába utazni. Pont amikor eszembe jutott, hogy a vonaton talán pihenhetek, tudod, mi történt? A vonatotjáratot törölték a hó miatt. Emiatt először Tokyoba kellett mennem, és csak utána tudtam ¤¤¤-be menni. Ez volt életem legszerencsétlenebb napja!

Milyen elvárásaid vannak magad és a banda vonatkozásában a 21. századra?
Kyo: Fogalmam sincs. Csak a mostani dolgokra tudok koncentrálni. Ami ezután jön, azt elképzelni sem tudom. Azt még jobban utálom, ha a jövőre vonatkoztatva kell terveznem. Csak boldogan akarok dolgozni. Ez nekem elég.
Die: Bár ez a 21. század, ugyanúgy dolgoznom kell. Nem sok változás lesz a múlthoz képest.
Kaoru: Turné. Túl realista vagyok! (Nevet). Abban is reménykedek, hogy néhány nagy változást is láthatok, amit még sosem tapasztaltam. Az út előttem remélem nem lesz túl egyenes és sima. Ez nem csak Kyo problémája, ugyanaz vonatkozik az album készítésére is. Összefoglalva: minél több változás lesz, annál jobb; bármi is történik, bátran fogok szembenézni vele.
Toshiya: Ezekben a változó időkben vajon képesek leszük magunkat megvalósítani? Nem akarunk a mostani trend mellett maradni; és dédelgetni szeretnénk a dolgokat, amiket eddig és most csináltunk.
Shinya: Nem'tom.